Diákélet

A tanítás nem csupán a tananyag átadását jelenti. Ez egy összetett küldetés, amelynek jelentős része a háttérben, észrevétlenül zajlik: a folyamatos készülés, az órák megtervezése, a javítások, az adminisztráció és a közösségi programok szervezése. Ott van benne a szülőkkel való párbeszéd és a türelmet igénylő egyéni odafigyelés is. Bár a köztudatban még mindig tartja magát a tévhit, miszerint a pedagógusok munkaideje csak pár tanórából áll, aki valóban belelát ebbe a világba, tudja: ez egy végtelenül kimerítő, teljes embert kívánó szolgálat. Ám a figyelmes szemlélő azt is észreveszi, hogy a tanítás valójában folyamatos alkotómunka. Minden tanóra egy-egy premier. A pedagógus reggelenként egyfajta „színpadra” áll, ahol meg kell találnia azt a hangot, azt a módszert, amivel át tudja adni a tudást úgy, hogy mindenki megértse. Művészet ez a javából: áttörni a közöny falát, és eljuttatni a diákokhoz a megértés örömét. Bár a nap végén ritkán jár taps, a motiváció mégis megmarad. A gyerekek mosolya, az érdeklődő tekintetek és a fejlődésük látványa ad erőt a következő naphoz is. A hétköznapok szürkeségét az apró győzelmek aranyozzák be: egy jól sikerült dolgozat, egy közösen elért kiváló átlag, egy bátorító visszajelzés vagy egy érdeklődő kérdés. Ám van egy nap az évben, amely bár a naptárban nem piros betűs ünnep, az iskolai naptárban mégis kiemelt helyet foglal el: a pedagógusnap. Ilyenkor a diákok veszik át a szót, hogy megmutassák: látják és értékelik mindazt, amit értük teszünk. Az idei ünnep azonban minden várakozást felülmúlt. Amikor a tanári kar belépett az iskola aulájába, nem a megszokott diákzsivaj, hanem hatalmas ováció és szűnni nem akaró vastaps fogadott bennünket. Felemelő volt, ahogy felcsendült a „Miénk itt a tér”, és a diákok magasba tartották a köszönet feliratait. Különösen megható volt látni egykori tanítványunkat, Varga Rebekát, aki már tanárjelöltként énekelt egykori alma materében, szimbolikus hidat verve múlt és jövő közé. Amikor a karzatról újabb hangok kapcsolódtak be a dalba, és a járás legszebb aulájában a „diákközönség” skandálni kezdte az intézmény „örök” nevét – „ESZ-PÉ-TÉ-ES” –, az mindenki számára emlékezetes pillanat volt. Ez a meglepetés, ez az őszinte elismerés volt a legszebb ajándék, amit egy tanár kaphat. Köszönjük a diákoknak ezt a felemelő élményt! Ez egy olyan visszaigazolás, ami megerősíti bennünk, hogy érdemes minden reggel újra „színpadra” állni.

„Legyünk nagyok, amint illik mihozzánk, hogy az Isten gyönyörködve nézzen ránk.” (Petőfi Sándor) Több oldalnyi szövegkönyv, több órás „forgatás”, vidám olvasópróbák, feszített tempójú színpadi próbák, töretlen lelkesedés, váratlan sorsfordulatok, a „B“ terv helyett egy újabb „B“ terv – egy igazi forradalmi forgatókönyv. 178 évvel ezelőtt, 1848 márciusában egy maroknyi lelkes csapat, a szabadságvágy által hajtva, egy kávéházi asztal mellől elindulva forradalmat indított útjára. Egy hasonlóan lelkes közösség évek óta megidézi ennek a történelmi tettnek a hátterét; újra és újra feleleveníti az események egyes állomásait, a megismételhetetlen lehetőségek kihasználásának buktatóit. Teszi ezt a legnagyobb odaadással, hihetetlen lendülettel, barátsággal és legfőképpen belső motivációból. Néhányuk gyakran áll színpadon, akad köztük olyan is, aki csak az iskola színháztermében lépett először a „világot jelentő deszkákra”. Van, akinek rögtön komfortos a szerep, és persze van, akinek hosszabb időbe telik, míg ráérez a színpadi munka ízére. Egy-egy műsor megvalósítása rengeteg időt és energiát igényel. Mégis mindannyian újra és újra belevágunk. Velünk van a márciusi ifjak küzdőszelleme. Szívből csináljuk, műkedvelő diákszínjátszók vagyunk. Ugyanúgy, ahogyan a pesti forradalmárok, mi is nagyon hiszünk abban, hogy kellő elkötelezettséggel célba ér az üzenet: a forradalom, az irodalom, Petőfiék és a márciusi „hölgyek” közös üzenete. Hiszünk abban, hogy nyitott fülekre talál az a gondolat, hogy milyen „nagy dolog a szabadság”, hogy „vannak napok, melyek nem szállnak el”, és hogy „ha újra tenni kell majd, akkor újra ott leszünk”. Ehhez olykor hangerő kell, olykor pedig csend; minden esetben nélkülözhetetlen az egymás iránti – néző és szereplő közti – érzékeny figyelem, hogy mindannyian „legyünk nagyok, amint illik mihozzánk, hogy az Isten gyönyörködve nézzen ránk.”  

2026. január 30-án a II.A, II.B és II.HA osztályok moziba látogattak, ahol a Štúr című életrajzi-történelmi filmet tekintették meg. A film Ľudovít Štúr életét mutatja be, fókuszálva a szlovák nyelv megalkotására és a magánéleti lemondásokra. A film a főszereplő belső vívódásait, és az Adela Ostrolúckával való beteljesületlen szerelmét helyezi előtérbe, miközben a korabeli történelmi eseményeket, köztük a szlovák-magyar viszonyt is ábrázolja. A cselekmény középpontjában az áll, hogy Štúr a magánboldogságát és szerelmét rendeli alá a szlovák nemzet felemelkedésének és a nyelvújításnak. A film bemutatja az 1848/49-es forradalmi eseményeket, a magyarországi politikai  helyzetet.    

Szerencsésen megérkeztünk a szálláshelyünkre, ahol gyönyörű, napsütéses idő fogadott minket, rengeteg hóval. A szállás elfoglalása után elfogyasztottuk a finom ebédet, majd elindultunk a sípályára. A síelés során bemelegítettünk, ismerkedtünk a pályákkal, gyakoroltuk a technikát, és mindenki a tudásának megfelelő szinten csúszhatott. A friss hegyi levegő és a csodás havas táj még élvezetesebbé tette a délutánt. A napot vacsorával folytattuk, ezt követően animációs programokon és versenyeken vettünk részt. Este kellemesen elfáradva tértünk nyugovóra. A reggelünket sűrű hóesés köszöntötte, amely még varázslatosabbá tette a napunkat. A finom és bőséges reggeli elfogyasztása után ismét a sípálya felé vettük az irányt. A síelés során a diákokat tudásszintjüknek megfelelően hat csoportra osztottuk, így mindenki a saját képességeihez igazodva gyakorolhatta a sízési technikáját. A síelést követően elfogyasztottuk az ízletes késői ebédet, majd egy rövid pihenő következett. A vacsora előtt közös sétára indultunk a gyönyörűen behavazott tájban. Azok a tanulók, akik úszni szerettek volna, vizes ügyességi versenyeken mérhették meg magukat a medencében. A vacsora után animációs foglalkozásokkal folytatódott a program: vidám ügyességi játékokat és izgalmas, tudásalapú kvízeket szerveztünk. A versenyeken a tanulók egész héten át pontokat, úgynevezett „MAKYTÁKAT” gyűjtenek csapataik számára. Ezeket csütörtök este értékeljük és összesítjük, majd kihirdetjük az egyes csapatok eredményeit. A nyertes tanulók és csapatok különféle jutalmakban részesültek. Mindeközben a csapatok azt a feladatot is kapták, hogy a csütörtök esti gálaműsorra közösen begyakoroljanak egy rövid műsorszámot. A nap végén kellemesen elfáradva, számos élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra. A sítanfolyamunk harmadik napján kellemesen hideg idő fogadott bennünket, bár a köd kissé megnehezítette a látási viszonyokat. Reggel a tanulók a sípályán gyakoroltak, különböző nehézségű pályákon fejlesztve tudásukat és bátorságukat. A késői ebéd elfogyasztása és egy rövid pihenő után egy igazán vidám, kacagással teli hógolyócsata következett, amely mindenkit jókedvre derített. Az estét humoros, vidám ügyességi versenyek színesítették, majd a csapatok izgatottan készültek a holnapi gálaestre és gyakorolták a műsorszámaikat. A sítanfolyamunk utolsó előtti napján a tanulók csoportokban tökéletesítették síelési tudásukat. Az esti órákban egy kellemes séta keretében megtekintettük a szálláshelyünk melletti sípályát. Akik inkább a pihenést választották, a medencében vizes versenyeken mérhették össze ügyességüket. A vacsora elfogyasztása és egy rövid pihenő után került sor a gálaestre. A csoportok színes műsorszámokat mutattak be, amelyekre egész héten készültek. A tanári karból álló zsűri pontozta az előadásokat, a kapott pontokat pedig hozzáadták az egész héten gyűjtött pontszámokhoz. Ezt követően került sor az eredményhirdetésre, a díjak átadására és az egész sítanfolyam értékelésére. Az estét végül egy vidám diszkó zárta. A sítanfolyamunk utolsó napján a bőséges reggeli elfogyasztása után összepakoltuk bőröndjeinket, majd búcsút vettünk a szálláshelytől. A tanulók számos élménnyel gazdagodva, új barátságokat kötve és az elsajátított síelési tudásukra büszkén indultak haza. A hét során mindenki sokat fejlődött, kitartással és lelkesedéssel vett részt a foglalkozásokon. A sítanfolyam sikeresen zárult, a tanulók végig példásan viselkedtek, betartották a szabályokat, és egymást segítve járultak hozzá a jó hangulathoz. Ez a tartalmas és élményekben gazdag hét nemcsak sportolási lehetőséget nyújtott, hanem maradandó közösségi élményt is adott minden résztvevő számára.

Bár már magunk mögött hagytuk a karácsonyi ünnepeket, a téli szünet derekán mégis jólesik visszatekinteni az elmúlt hetekre. Felidézni, mennyi meghitt pillanat töltötte meg iskolánk mindennapjait, milyen jó érzés volt együtt készülődni, várakozni a karácsony csodájára, figyelmesnek lenni egymással, és őszintén örülni. Az Új Szó mai nyomtatott számában egy átfogó írásban olvashatunk az adventi időszak szépségeiről és közös élményeinkről: Az ünnep varázsa a közösség erejében Az ünnepek megélése nem csupán egy kedves hagyomány, hanem közösségformáló erő is – ezt vallják a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Középfokú Sportiskola pedagógusai és diákjai. Az adventi időszak itt minden évben különleges jelentőséggel bír: az iskola igazi második otthonná válik, ahol a tananyag mellett a szokások ápolása, a meghitt hangulat megteremtése is kiemelt szerepet kap. Az impozáns aula már az első decemberi napokban díszbe öltözik. A hatalmas karácsonyfa és a fotófalul is szolgáló Mikulás-sarok barátságos találkozóhellyé változik, ahol a diákok megpihenhetnek vagy közös képet készíthetnek. A kollégium bejáratánál is feldíszítettek egy fenyőfát, amelyre mézeskalács, szalmadíszek, fadíszek és szárított narancsszeletek kerültek – igazi, otthonos hangulatot teremtve. Elmaradhatatlan program az adventi koszorúkészítő verseny, amelyen évről évre kreatívabb alkotások születnek. Az iskola közös koszorújának első gyertyáját ünnepélyes keretek között gyújtják meg, ezzel is jelezve: a készülődés legalább olyan fontos, mint maga az alkalom. A közösségépítéshez a jótékonyság is szervesen hozzátartozik. Advent időszakában az intézmény kiemelt figyelmet szentel ennek, egyik legmeghittebb eseménye pedig a közös program a Mentális Sérülteket Segítő Társulás tagjaival. A diákok minden évben meghívják őket az iskolába, ahol közösen szavalnak, kézműveskednek, és szeretettel meg is vendégelik a résztvevőket. Ezek az alkalmak nemcsak a vendégeknek, hanem a diákoknak is maradandó élményt adnak, erősítve az elfogadást és az odafigyelést. A hagyományos sütivásár idén a megszokottnál is nagyobb összefogást eredményezett: a házilag készített finomságok és a helyben, Grinch segédletével sütött friss palacsinták bevételét egy beteg kislány gyógykezelésére ajánlották fel. A vásár az iskola történetének legsikeresebbje lett. A decemberi hónap egyik legvidámabb pillanata természetesen a Mikulás érkezése. Minden diák apró ajándékot kapott, cserébe pedig az osztályok karácsonyi dalokkal köszöntötték a vendéget. A közös élmények sorát az adventi vásárok látogatása tette teljessé: a tanulók Bécsben, Budapesten, Zakopanében és Győrben is átélhették a téli városok különleges hangulatát, mindezt kirándulás és szakmai gyakorlat formájában. Nemcsak az iskola, hanem az osztálytermek is díszbe öltöztek. A legszebb dekorációkat verseny keretében díjazták, a termek pedig mesés, klasszikus és modern stílusú díszítésekkel váltak a várakozás időszakának részévé. Az adventi várakozás csúcspontja a hagyományos évzáró show volt, melynek középpontjában az elsősök avatása állt. A mikulássapkát, manófület, karácsonyi fejpántot vagy vidám szemüveget viselő „gólyák” játékos próbatételek után vehették át az iskola nyakkendőjét, jelezve, hogy teljes jogú tagjaivá váltak a közösségnek. A műsort látványos koreográfiák színesítették, majd az eskütétellel zárult az év utolsó tanítási napja, ezzel kezdődött a jól megérdemelt téli szünet. Az intézmény példája jól mutatja: az oktatás nem ér véget a tankönyvek lapjainál. A hagyományok ápolása, a jótékonyság és az együtt megélt pillanatok legalább olyan fontosak, hiszen ezek erősítik a közösséget – és maradandó élményt adnak minden diáknak.