Diákélet

"És kevesen maradtok meg, holott mint az ég csillagai, oly sokan voltatok..." (Mózes ,Deuteronomium 28)   2025. november 6-án iskolánk tanulói - III.SM, III.HA, V.HA - tanulmányi kiránduláson vettek részt a szeredi Holokauszt Múzeumban. A kimerítő és igényes bevezető előadás után megtekintették a múzeum állandó tárlatát. Az öt barakkból álló önellátó tábor autentikus kiállítási anyaggal rendelkezik.  Lelkünkben megrendültséggel, mégis számos ismerettel gazdagodva tértünk haza. "És kevesen maradtok meg, holott mint az ég csillagai, oly sokan voltatok..." (Mózes ,Deuteronomium 28)    

2025.     október 13-án iskolánkban egy angol nyelvű színházi előadásra került sor, amelyet a The Bear Theatre amatőr angol színháztársulat adott elő Show Full of Lies címmel. Az előadás különböző helyzeteken keresztül mutatta be a hazugság különféle formáit. A diákokat interaktív módon bevonták a történetbe: elmondhatták a véleményüket, és megoszthatták, mit tennének az adott szituációban. Az előadás második fele komolyabb témát érintett,  a manipuláció szerepét és hatását az emberek befolyásolásában.

A „Ballag már a vén diák” jól ismert dallamára idén 68 diák búcsúzott szeretett iskolájától, ahol összesen négy, illetve öt évet töltöttek. Az ünnepi alkalomhoz méltón feldíszített tantermekben, az utolsó osztályfőnöki órát követően megszólalt a csengő – ezúttal utoljára –, és a ballagók elsőként tanáraiktól búcsúztak. „Szeretnénk elmondani azt, hogy az itt töltött év alatt bár kétségbe vontunk néhány szabályt – ma már értjük, hogy értünk volt, nekünk akartak jót. Szeretnénk megfogalmazni, hogy bár néha fohászkodtunk azért, hogy valamilyen módon elmaradjon egy-két tanítási óra, vagy kapjunk egy rendkívüli igazgatói szabadnapot – mi valóban szerettünk ide járni. Örültünk, hogy egy jónevű intézmény diákjai lehettünk. Annak ellenére, hogy megpróbáltunk mindenféle fondorlatos úton-módon néha a tudás elől menekülni, mi nagyra értékeljük az itt tanító tanárok tudását, odaadását, lelkesedését. minden alkalommal, amikor már múlt időben beszélünk szeretett középiskolánkról. Rengeteg hasznos tudást kaptunk Önöktől, megannyi önzetlen segítséget, megszámlálhatatlan biztató mosolyt. Hálával tartozunk Önöknek. Az iskola igazgatóságának pedig köszönjük, hogy egy jól működő, gondosan szervezett, igényes szellemiségű intézményben tanulhattunk, ahol a szakmai tudás átadása és a barátságos légkör egyaránt fontos volt.” – mondta a végzősök nevében Szalacsi Rebeka. Ezt követően a ballagók végigjárták az iskola jól ismert folyosóit, elbúcsúztak diáktársaiktól, tanáraiktól, osztálytermeiktől. Az ezt követő ünnepély az iskola aulájában méltó lezárása volt középiskolai tanulmányaiknak. A hagyományokhoz híven az érettségizők egy szimbolikus stafétát adtak át az alsóbb évfolyamosoknak, jelezve: az iskola szellemisége, értékrendje tovább él a következő generációkban is. Az ünnepség zárásaként az iskola igazgatója inspiráló szavakkal búcsúzott a végzősöktől, akikre már a jövő héten életük első nagy megmérettetése, az érettségi vár: „Kedves Ballagó Diákok! Előttetek a jövő. Egy jövő, amelyet ti fogtok alakítani – gondolataitokkal, döntéseitekkel, értékeitekkel. Azt kívánom, hogy legyen bátorságotok szeretni, dolgozni, hinni – legyen erőtök kitartani a nehézségekben, és alázatotok örülni a sikereknek. Vigyétek magatokkal az otthonotok, a közösségetek, az iskolátok értékeit – és ne feledjétek: a nyelv, a kultúra, a közös emlékezet megtartása nem más, mint szolgálat. A mi közös szolgálatunk. Legyetek a felvidéki magyar közösség hűséges tagjai, és legyetek méltó részei az európai népek családjának.”  

Kedves Diákok! Az iskolai kultúrműsorainkat minden alkalommal szívvel-lélekkel álmodjuk és valósítjuk meg – egymás és a közönség örömére. Különösen fontos számunkra az év utolsó előadása, a költészetnapi rendezvény. Most azonban az ünnepi hangulatba egy cseppnyi meghatottság és szomorúság is vegyült… Végzős diákjaink ugyanis április 11-én léptek utoljára középiskolásként iskolánk színpadára. Búcsú ez a szó legszebb értelmében – hiszen abban a reményben búcsúzunk, hogy visszatérnek még hozzánk, akár nézőként, akár vendégként, sőt: talán újra fellépőként is. Amit együtt éltünk át – a próbák izgalmától a fellépések örömén át a közös sikerekig – örökre velünk marad. És Ti is. Szeretnénk ezúton is megköszönni az odaadásotokat, a kreatív hozzáállásotokat, az együtt töltött örömteli perceket, az együtt megvalósított műsorokat, és a sok-sok eredményt, amellyel iskolánk jó hírét öregbítettétek. Győri Vivien – kultúrműsorok, szavalóversenyek aktív és lelkes résztvevője, a Legere irodalmi verseny kreatív versenyzője Perleczky Balázs – kultúrműsorok lelkes és aktív szereplője, kreatív koreográfusa, számos szavalóverseny – köztük országos megrendezésű megmérettetés eredményes versenyzője Németh Levente - kultúrműsorok lelkes és aktív szereplője, országos szavalóversenyek díjazottja, a Jókai bableves c. kisfilm megálmodója Köszönjük! Kis Lívia, Néma Ivana, Mucska Zsuzsanna – az iskola magyartanárai

1848. március 15-én egy csapatnyi fiatal egy kávéházból indulva írta be magát a történelembe: forradalmat robbantottak ki és a nemzet szabadságáért emelték fel szavukat. Az események sodrában megszületett a 12 pont és a Nemzeti dal, amelyek azóta is a márciusi ifjak bátorságának jelképei. Az útvonal, amelyet bejártak, mindannyiunk számára ismert: a Pilvaxból az egyetemekre, a Landerer és Heckenast nyomdához, majd a Nemzeti Múzeumhoz, a Helytartótanácshoz, Táncsics börtönéhez, és végül a Nemzeti Színházba, ahol a Bánk bán ünnepi előadása félbeszakadt, de a forradalom lelkesedése mindent betöltött. Minden évben felelevenítjük e dicső nap eseményeit, újra átélve a magyar történelem egyik diadalmas pillanatát. Március 15. piros betűs ünnep, de csak az anyaországban jár munkaszünettel. Mi azonban – még az érettségi időszak sűrűjében is – mindig méltó módon emlékezünk. Idén a Jókai-emlékév tiszteletére Petőfi hű barátja és március 15-én lakótársa, Jókai Mór szemszögéből idéztük fel a forradalom eseményeit, tisztelegve a legnagyobb magyar prózaíró előtt. Hálás szívvel köszönöm Bíró Leilának Laborfalvi Róza hiteles megformálását és kiváló „parazolos” énekes beugrását. Nagy elismerés illeti Bíró Bulcsút is, aki egy rendkívül sűrű időszakban – diákpolgármesteri feladatai, dolgozatok és egyéb kihívások mellett – a filmbéli Jókai után színpadon is meggyőzően alakította a forradalom egyik kiemelkedő szereplőjét. Köszönet illeti Egri Timit, Benedek Arabellát, Dudás Liát, Navrátil Alexát, Hodossy Zozót,Kúkola Vikit, Kürthy Rékát és Bugár Áront, akik odaadó munkájukkal ismét hozzájárultak ahhoz, hogy az ünnepi műsor zökkenőmentesen és magas színvonalon valósuljon meg – ahogyan legutóbb is mondtuk, „simán ment, mint kés a Marlenkában.” Örömmel láttuk a kokárdákat, hálásak voltunk a tapsért, és mint mindig, most is megható volt közösen átélni a Himnusz ünnepi dallamát.