Back to top

Egy hét Burgundiában

Hogy hol is van Burgundia? Ilyen nevű országot hiába is keresnénk az atlaszunkban.

Ennek ellenére ez a kisebb országnak is megfelelő francia tartomány valaha jelentős politikai és gazdasági szerepet töltött be Európa történetében.Burgundia látnivalókban bővelkedő, rendkívül változatos vidék. Területén át vezet az út Franciaország délvidéke és a tengerpart felé immár évezredek óta. Története is hihetetlenül érdekes és mozgalmas. Első, név szerint is ismert lakói a kelta gallok voltak, akiket Caesar galliai hódításai után a rómaiak fokozatosan leigáztak. Később germánok vándoroltak e területre, s alapították meg első királyságukat az ötödik században. A burgundok azok közé a germán népek közé tartoztak, amelyek viszonylag gyorsan romanizálódtak. A tájat jó párszor megjárták a kalandozó magyarok is, s nem egy román stílusú erődtemplom a magyar és normann támadások kivédésére épült. A 15. században a mai Franciaország keleti részén fekvő Burgundia, valamint a későbbi Németalföldnek megfelelő területek a burgund hercegség keretében egyesültek. A burgund hercegek, Merész Fülöp utódai hatalmas és erős birodalmat hoztak létre. A burgundiai udvar nagyrészt az országrész mai fővárosában, Dijonban tartotta székhelyét. A tartomány csak a 15. század végén csatlakozott Franciaországhoz.

Iskolánk  25 diákja élményekben gazdag hetet töltött Burgundiában. Vendéglátónk a tartomány Fontaines nevű településének mezőgazdasági középiskolája volt.  Fontaines Dijontól délre fekszik, a híres francia borvidékek egyikének közepén. A környék kis falvaiban rengeteg régi műemlék található. Chagny, Meursault, Pommard, Mercurey települések nevei egyaránt ismerősek a borszakértők és a román kori építészet szerelmeseinek körében.

Chalon sur Saone városától északra található Beaune, a „bor fővárosa“. Valóságos műemlék város románkori, gótikus és reneszánsz épületekkel. Ősi magját városfalak veszik körül. Talán leghíresebb műemléke a gótikus stílusban emelt Hotel-Dieu, amely a középkortól egészen 1970-ig kórházként és menhelyként működött. A város történelmi központjában hetenként egyszer a környező falucskák árusai kínálják portékáikat.

Chalon sur Saone 60 000 lakost számláló járási székhely. A város büszkesége a St.Vincent katedrális és a fényképészet alapjait lerakó Nicephore Niepce emlékmúzeuma. Tanulóink, miközben megtekintették a múzeum gazdag gyűjteményét, megismerkedhettek a fénytan és fényképészet alapjaival.

Utunk talán legérdekesebb látnivalója a 2000 éves gall város, Bibracte volt. A kelta gallok városai-Caesar elnevezése alapján oppidumai-magasan fekvő, jól védhető helyen létesültek. A települések védővonalait gondosan megtervezték és szilárdan megépítették, mint arról magunk is meggyőződhettünk. Bibracte falai i.e. 150-ben épültek. A város Caesar idejében 1000 fa és kőépülettel büszkélkedhetett, lakosai számát pedig tízezerre teszik az archeológusok. A kelták megtanulták hogyan készíthetők vasból szerszámok és fegyverek. Kiderült, hogy a modern kéziszerszámaink nem nagyon különböznek az i.e. 1.évszázadban használt elődeiktől.

A kelták településeinek megtekintése után jelképesen 20 000 évet ugrottunk vissza az időben:Solutré kőkorszaki lelőhelyét látogattuk meg. Európa legfontosabb felső paleolitikus lelőhelyei Franciaországban vannak. A lelőhelyről elnevezett solutréi kultúra emberei 18-20 ezer évvel ezelőtt éltek ezen a vidéken. Ebben az időszakban csúcsosodott ki az utolsó jégkorszak, és a kőkori vadászok az erdő nélküli fagyos sztyeppéken vadlovakra, rénszarvasra vadásztak kőből készült fegyvereikkel. A kőből, csontból készült fegyvereket, pengéket, kéziszerszámékat egy csodálatos múzeumban láthatja az érdeklődő turista.

Autun ősi városát Augustus római császár alapította. A római kori falakkal körülvett település nevezetességei a jó állapotban fennmaradt városkapuk, a hatalmas amfiteátrum és a román kori kőfaragványairól híres katedrális.

Hazafelé vezető utunk kisebb kerülővel Párizson keresztül vezetett. Európa egyik legjelentősebb fővárosának bemutatása pár mondatban merő lehetetlenség,és talán nincs is rá szükség. Elégedjünk meg tehát a mondással: Párizst látni kell!